Visegrádi országok- a konferencia kiemelt szekciója

A Visegrádi országok együttműködése négy EU tagállamra terjed ki. Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország az élet legkülönfélébb területein kooperál, nem utolsósorban a Visegrádi Alap segítségével. Mennyire élő, vagy mennyire mesterséges a Visegrádi szövetség? Kirekesztő-e vajon ez a négyes a szomszédos országokkal szemben?

moderátor:

Inkei Péter,

igazgató,
Budapest Obszervatórium 

A szekció kiemelt támogatója a Visegrádi Alap

Szubjektív bevezető

Ha egy pillantást vetünk Európa térképére, láthatjuk, hogy a Visegrádi Együttműködés országai pusztán elhelyezkedésük miatt is fontos közvetítő szerepet tölthetnének be a következő földrajzi relációkban: Nyugat-Európa, a Balkán, Kelet-Európa és a Skandináv országok. Az együttműködés megalakulása óta azonban mintha a belső viszályok egyengetése lett volna inkább napirenden: főként az Uniós csatlakozási versenyben jeleskedtek ezek az országok a kisiskolás csínyekben, egymás lábát rugdosva az asztal alatt, barátságos mosollyal az arcokon. Mára már mindegyik ország belátja, hogy a ’90-es éveket jellemző túlzott alkalmazkodási kényszer az Unió felé talán elhamarkodottnak bizonyult, elég csak a védővámok egyoldalú lecsökkentésére, a fiskális függetlenség részleges feladására vagy az Uniós mezőgazdasági szabályozások szintén egyoldalú adoptálására gondolnunk.

Hogyan is minősíthetné az Unió a V4-eket (természetesen a szerző jóindulatúan szemtelen magánvéleménye szerint) az alapján, ahogyan manapság a közösséggel és egymással kommunikálnak? Önérzetes lengyelek, arisztokratikus távolságot tartó csehek, konok szlovákok és folyamatosan különutas megoldásokat kereső magyarok alkotják eme formációt, amely sokkal többre vihette volna az elmúlt közel 20 évben, hiszen nem is annyira mesterséges, mint hinnénk: a ’91-es megalakulás arra az 1335-ös találkozóra utal, amelyen a visegrádi királyi palotában a magyar, a cseh és a lengyel uralkodó próbálta helyzetbe hozni a régiót és azon keresztül önmagát, főképp politikai és gazdasági kérdésekről tárgyalva.

V4-ek ide vagy oda, sokkal rózsásabb a helyzet szerencsére akkor, amikor kulturális együttműködésekről beszélünk. A régió világméretű összehasonlításban is kiemelkedő művészeti öröksége számos belső kooperáció talaján virágzik ki újra meg újra, a kulturális együttműködéseket csak a legritkábban zavarták meg kevéssé emelkedett politikai (vagy politikusi?) villongások. Immár nem magánvélemény – hiszen maguk az alapítók is így látják – hogy a V4-ek legsikeresebb kezdeményezése a Visegrádi alap létrehozása volt 2000-ben, a kulturális és tudományos szféra együttműködéseit segítendő.  

Az EU további bővülésével egyre inkább előtérbe kerülnek azok a regionális együttműködések, amelyek egy-egy többé-kevésbé szervesen összetartozó alakulat belső problémáit oldják meg lokálisan, vagy éppen a hozzájuk közel álló térségek felzárkózásához tudnak jó tanácsokkal szolgálni. Bíztató és előremutató a négyek 2010. július 20-i nyilatkozata, amely kiemelten foglalkozik pl. a balkáni országok euro-atlanti csatlakozásának és a Keleti Partnerség országai orientációjának kérdésével.

Idén tíz éves a Visegrádi Alap és közeledik a V4-ek megalakulásának huszadik évfordulója is februárban. A Művészetek Palotája büszke arra, hogy szeptemberi nemzetközi konferenciáján a Visegrádi gondolatnak szentelhet egy egész szekciót a Visegrádi Alap támogatásával.

Pálfi Gábor

Közös nyilatkozat

A Visegrádi Csoport miniszterelnökeinek csúcstalálkozója

Budapest, 2010. július 20.

A Visegrádi Csoport miniszterelnökei 2010. július 20-án annak alkalmából találkoztak Budapesten, hogy Szlovákia veszi át a Visegrádi Csoport soros elnöki tisztét a posztot az előző évben betöltő Magyarországtól. 

A Visegrádi Csoport a magyar elnökség időszaka alatti V4 programot sikeresen hajtotta végre és a főbb célkitűzéseket az alábbi kulcsfontosságú területeken valósította meg: a nyugat-balkáni országok euro-atlanti integrációjának és a Keleti Partnerség euro-atlanti csatlakozásának elősegítése a V4+ együttműködés keretében, a régió energiabiztonságának erősítése, közös területfejlesztési dokumentum alkalmazása, a V4 együttműködés elindítása a roma integráció területén.

A Visegrádi Csoport miniszterelnökei elfogadták a szlovák elnökség programját a következő egy évre, a 2010 júliusától 2011 júniusáig terjedő időszakra, továbbá annak főbb prioritásait, melyek a Visegrádi Csoport regionális együttműködésének további erősítését célozzák meg az olyan Európai Uniós szintű célkitűzések keretein belül, mint az EU költségvetés átdolgozása és egy új pénzügyi terv előkészítése, az Európa 2020 Stratégia megvalósítása, energiabiztonság, klímaváltozás, versenyképesség, infrastrukturális fejlesztés, gazdasági együttműködés, a roma népesség társadalmi integrációja, valamint közös események szervezése a Visegrádi Csoport 20 éves évfordulójának alkalmából. A Visegrádi Csoport továbbra is követi a kulcsfontosságú közös külpolitikai célkitűzések megvalósítását az Európai Unión belül, külön figyelmet szentelve a Nyugat-Balkáni térségnek és a Keleti Partnerség országainak.

A négy miniszterelnök egyaránt nagy hangsúlyt fektet az Európai Uniós Duna-stratégiára, amely kedvező színben tünteti fel Közép-Európát, miközben az Európai Unió szerves részeként erősíti annak összetartozását.

A miniszterelnökök tárgyaltak az elkövetkezendő magyar és lengyel uniós elnökségről, és megállapították, hogy Csehország és Szlovákia szoros együttműködésével történelmi lehetőség nyílik arra, hogy a 2011-es év „Közép-Európa éve” legyen. Megerősítették elkötelezettségüket a két közép-európai ország EU elnöksége sikerének érdekében, ahol a legfőbb cél egy erős Közép-Európa kialakítása egy erős Európai Unióban.